This question called why
அனைத்திலும் மிகவும் எரிச்சலூட்டும் கேள்வி.
Why is this happening to me?
நான் ஏன் தவறு செய்தாலும் என் மீது தவறு இல்லை?
Why could it not happen any other way?
இந்த வலி, இந்த பதட்டம், இந்த முடிவில்லா துக்கத் தொடர்
One never, truly never, has an answer that satisfies.
அதைச் சரிசெய்கிறேன் - வேறொருவருக்கு திருப்தி இருக்கலாம். எனக்கு இல்லை.
Even Buddha, I think, did not have an answer.
அந்த முப்பீடகங்களில் என்ன எழுதப்பட்டிருந்தாலும்.
I am tempted to be jealous of those that believe in God. Or Karma. Or Kismet.
அவர்கள் அவ்வளவு எளிதாக அதுதான் காரணம் என்று கூறுகிறார்கள்.
Does that actually answer their questions?
அல்லது தன்னைத்தானே திருப்திப்படுத்திக் கொள்வது ஒரு சமரசமா?
ஏன்?
Why is this question alone, never answerable?
இந்த அமைதியற்ற மனதிடம் சொல்ல வேண்டும்.
Do not look for an answer for there is none that is true.
ஒருவேளை அதுதான் புத்தர் கண்டுபிடித்த ஷூன்யமாக இருக்கலாமோ?
I don't know.
தெரிய வேண்டாம்.
Comments